Több, mint 40 éve a gyermekeket segítő, korai fejlesztő pályán

Kezdet: a Pető Intézetben 1975-ben felvételt nyertem és konduktor hallgatóként elkezdtem a főiskolai képzésemet. Akkor találkoztam életemben először (mozgásában, értelmében, beszédében...) sérült gyermekekkel. A találkozás a gyermekekkel nem hatott rám sem sokkolóan, sem szánakozóan. Elfogadóan és segítő szándékkal éltem meg a találkozást.

A korai fejlesztés, ekkor még gyerekcipőben járt

Az 1980-ban államvizsgám után új utakat kerestem, mert hiányoztak a szakmai ismereteimből a csecsemők és kisdedek korai fejlesztésére irányuló terápiás megoldások. Prof.dr. Katona Ferenc akkori új módszerének, a neurohabilitáció kidolgozójának kerültem a kórházi osztályára, ahol újszülött sérülteket vizsgáltunk, és feladatom volt a vizsgálati eredményeknek megfelelően a sensomotoros programok beállítása és a szülőt a programra megtanítani. Ezen felül a csecsemő kor utáni, kisdedek terápiás lehetőségét, mint feladatot megkaptam, kidolgozásra.

A szülők, a család bevonásának kezdete

Próbálkozásaimat a gyermek emocionális viselkedésére és antropomorf gondolkodására alapoztam, ezért a játékban kerestem a fejlesztés lehetőségét. A második lépés az volt, hogy a szülőt is játszó emberré kell tennem, hogy hatékonyan tudjon foglalkozni a gyermekével. Elkezdtem mélyinterjúkkal megkeresni a sérült gyermeket nevelő szülők viselkedését és vegetatív idegrendszeri elváltozásait.

A játék, mint újszerű terápiás eszköz a halmozottan sérült gyerekeknél

A XVI. kerületi önkormányzat által fenntartott és 1986-tól általam vezetett intézményben korai fejlesztő csoportjaim voltak, ahol az addig már elemeiben kidolgozott játékfeladatokban elvégzett terápiás megoldásokat alkalmaztunk.

Tapasztalatunk igen biztató volt, ezért felvállaltam és szembe mentem az addigi terápiás módszerekkel, különös tekintettel arra, hogy a halmozottan sérült gyermekeknek egyáltalán nem volt kidolgozott fejlesztési terve.

Az első könyvem:

Erről 1988-ban összeállt egy alapmű a játékterápiáról, melynek első kiadása nem Magyarországban történt. (Therapeutic games, Werag, Vienna-Budapest-Zagreb ) Ezt követően 1990-ben megjelent A Gyógyító Játék című könyvem a Pannon Kiadó gondozásában.

Az alapítvány

Az önkormányzati intézmény részleget megszüntették, és 1991-től alapítványként működik, melynek neve: Tunyogi Erzsébet Gyógyító Játszóház Alapítvány a Halmozottan Sérült Gyermekekért.

Tanári munkásságom:

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola Drámapedagógia Szakán 1992-93-tól 2005-ig posztgradulális és nappali képzés keretében mint óraadó tanár évi átlagosan 100-150 hallgatót tanítottam a játékterápiára, valamint a pedagógia szakos előadó tanár egyetemi végzettségem miatt és pszichoterápiás szaktanfolyami végzettségemmel alapozó tantárgyakat, mint didaktika, neveléselmélet, neveléstörténet, játékelmélet, személyiség elmélet tanítottam. Minden évben 2-4 szakdolgozóm volt. 2005-től kisebb-nagyobb megszakításokkal egy-egy csoportnak tanítom a játékterápiát. Ezen kívül 3 éven keresztül, az adott év államvizsgázóinak szakdolgozatát mint külső bíráló és kérdező tanár végeztem. Az ELTE Óvodapedagógus szakán mint óraadó tanár a játékterápiát tanítottam 1992-től – 2012-ig kisebb-nagyobb megszakítással.

Az Alapítványunk is meghirdetett akkreditált szaktanfolyamokat, már 1991-től, amelyekre évente 20-30 fő jelentkezett. A jelentkezők elsősorban gyógypedagógusok voltak, mert egyre nagyobb társadalmi igény bontakozott ki a sérült gyermekek korai fejlesztésére, s módszer és eszköz hiánya miatt keresték a hatékony megoldásokat.

Küldetésem: akit lehet, vezessük vissza a normál óvodai, iskolai programba az egészségesek közé!

Azokat a gyermekeket, akiknél részképesség zavar van vagy a sérülésük nem összetett, úgynevezett normál óvodai és iskolai csoportokban integráljuk. Ezért külön szaktanfolyamokat tartottam az óvodapedagógusoknak és tanítóknak.

Sok társadalmi összetevője volt annak, hogy 1991-2007-ig az egész országban hatalmas előadói termeket megtöltve hirdessem a sérült gyermekről és családjáról az új befogadó, elfogadó szemléletet és bemutassam a játékterápiát és a hozzá kapcsolódó családterápiát.

A Gyógyító Játék a Családban című könyvem 2005-ben jelent meg (Budapest, Tárogató Kiadó), amely szintén lezárt egy korszakot a játékterápia kidolgozásában.

Játékterápia, családterápia feltétlen elfogadással és szeretettel

A Játékterápia, mint módszer elterjedésének legfontosabb eredménye a szemléletváltás volt: soha többet nem lehetett a sérült gyermek fejlesztéséből kihagyni a játéktevékenységet, mint az emberi tevékenység alapját. A játékterápiás módszer elterjesztésével kihagyhatatlanná vált a család, családgondozás, családterápia.

A család és gyermek megítélésében új szemléletet vezettünk be: a feltétel nélküli elfogadást, a szolidaritást, az empátiát és az életen át tartó tanulást.

Intézményi történet – túlnőttünk az alapítványi formán

2005-től az Alapítvány intézmény fenntartóvá vált, melynek neve „Tunyogi Gyógyító Játszóház” Korai Fejlesztő és Gondozó, Fejlesztő Felkészítő Központ.

Irodalom:

Tunyogi Erzsébet: Therapeutic games, 1989. Werag, Wien-Budapest-Zagreb

Tunyogi Erzsébet: A gyógyító játék, 1990. Pannon Kiadó, Budapest

Tunyogi Erzsébet: Gyógyító játék a családban, 1995. Tárogató Kiadó, Budapest

Tunyogi Erzsébet: A művészeti nevelés szerepe az érzelmi nevelésben, 2004. in: Nevelés ötlet(l)esen, sorozatszerk. Dr. Balázsné Szűcs Judit

Tunyogi Erzsébet (vezető szerkesztő): Mókus Luca Tanodája, (gyermeklap) kiadó: Marshall Cavendish, szerkesztő: PressCon 2001.