Hogyan hatnak az okoseszközök a kisgyermek kötődésének kialakulására? (Juhász Éva Petra)

Az okoseszközök mindennapi életünkben való egyre nagyobb térnyerését mindannyian tapasztaljuk. Az sem ritka, hogy már egy kisiskolás, sőt akár óvodáskorú gyermeknek saját okoseszköze van.

A digitális eszközök használatát, előnyeit, hátrányait sok szempontból vizsgálhatjuk. Bejegyzésemben most a legfiatalabb (0-3 éves) korosztályra fókuszálva a kötődés szempontjából járom körül a témát.

 

 

Digitális cumi

Egy amerikai kutatás szerint a 6 és 12 hónap közötti babák 14%-a „használ” naponta 1 órán keresztül okoseszközt. A 2 évesek között ez a szám már 26%, míg a 4 évesek 38%-a okoseszköz-használó.

Egy Budapesten végzett kutatás szerint a kutatásban résztvevő 0-3 év körüli gyermekek 72%-a használt időnként digitális eszközöket, ezen gyermekek 40%-a már 1,5 éves kora előtt kézbe vehette, próbálgathatta a családban lévő okostelefonokat, tableteket.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és az Amerikai Gyermekorvosok Társasága (AAP) ezzel szemben 2 éves kor alatt teljes mértékben ellenzi a csecsemők és kisgyermekek okoseszköz és média használatát. 2 és 5 éves kor között napi maximum 1 óra, szülői felügyelet mellett töltött képernyőidőt ajánl.

A kutatások szerint a szülők nagy része a gyermek elfoglalására – házimunka végzése vagy autózás közben, étkezéskor, illetve a gyermekek megnyugtatása céljából, egyfajta „digitális cumiként” ad a kezükbe tabletet, okostelefont, de a megkérdezettek egy része a gyermek elaltatásához is segítségül hívja az okoseszközöket. Ez a gyakorlat szöges ellentétben áll azzal az ajánlással, hogy egy órával elalvás előtt már egyáltalán ne legyünk képernyő előtt, mivel az az alvás minőségét rontja.

 

A varázsütésszerű nyugtató hatás pszichés következményei

 

Az okoseszközök valóban varázsütésszerű hatást váltanak ki a még a legelevenebb, nyűgösebb, nehezen megnyugtatható gyermekek esetében is. Nagy valószínűséggel a gyermekek azonnal a képernyőre fókuszálnak, a külvilág megszűnik számukra, látszólag azonnal megnyugszanak.

Tudnunk kell azonban, hogy ha gyermekünket okoseszközökkel próbáljuk megnyugtatni, azzal nem az ő szükségleteire, hanem a saját szülői szükségletünkre – legyen minél hamarabb csend – reagálunk. A gyermek simogatással, együttérzéssel vagy más figyelemelterelő eszközökkel történő megnyugtatása ugyanis a szülőtől sokkal több energiát és kreativitást igényel.

 

Az okostelefonok hatására lejátszódó pszichés hatások megértéséhez fontos tudnunk, hogy a kisgyermekek még nem képesek önmaguk hatékony megnyugtatására. Szorongásuk, félelmük, fájdalmuk feloldásához egy felnőtt személyre van szükségük, aki megnyugtatja őket. Miközben segítségünkkel megnyugszanak, félelmük, fájdalmuk enyhül, visszatér bizalmuk és biztonságérzetük, ezek a helyzetekben a személyiségfejlődés szempontjából is kulcsfontosságúak. Ezen minták alapján tanulják meg a kisgyermekek, hogy később hogyan lesznek képesek önmagukat megnyugtatni, biztonságba helyezni, kezelni a megterhelő érzelmi helyzeteket és a stresszt. Ez a pszichés képesség az érzelmi intelligencia egyik legfontosabb alapja.

Ha gyermekként, és különösen az első éveinkben érzelmi szükségletünk kielégítésére válaszként ismétlődően nem egy személyt, hanem egy tárgyat – például egy okoseszközt – kapunk, akkor kimaradhatnak a személyiségfejlődés fontos tényezői. Nem tanuljuk meg a frusztrációnk, szorongásunk, félelmünk oldását, helyette valamilyen tárggyal, okoseszközzel elbódítjuk magunkat.

A kétféle szülői reakció hormonálisan is különböző hatásokat indukál a gyermek idegrendszerében. Ha a gyermek azt éli át, hogy kiszámíthatóan rendelkezésre állnak a szülei, amikor szüksége van rájuk, a szervezetében az oxitocin nevű hormon kezd termelődni, amely a biztonságos kötődés kialakulásáért is felelős.

Ezzel szemben az okostelefon használata során dopamin termelődik, ami ugyan rövidtávú élvezetet okoz, de hosszú távon nem enyhíti a hiányérzetet, vagy a stresszt, ellenben hozzájárul a sóvárgás és függőség kialakulásához. A tárgyakhoz ugyanis nem kötődünk, hanem függővé válunk tőlük.

Azok kamaszok és felnőttek, akik kisgyermekkorukban érzelmi szükségleteikre válaszként személyek helyett tárgyakat kaptak, hajlamosabbak lesznek a drogfogyasztásra, függőségek kialakulására.

 

Az okoseszközök és a kötődés kialakulása

 

Sok szülő, aki a gyermekei megnyugatatására tabletet, okostelefont használ, jóhiszeműen teszi ezt. Azonban ennek a gyakorlatnak a gyermek kötődési mintázatának kialakulásában akár életre szóló következménye is lehet.

Azok a kisgyermekek, akik első éveikben érzelmi szükségleteikre válaszul személyek helyett tárgyakat kapnak, azt tanulják meg, hogy a másik ember nem mindig elérhető, a kapcsolat nem biztonságos, ez a minta hozzájárul a bizonytalan kötődés kialakulásához.

A kötődési minták messze túlmutatnak a szülő-gyermek kapcsolaton, alapjaiban határozzák meg a gyermek későbbi életét, egészségi állapotát, társas és párkapcsolatai minőségét, önbizalmát, problémákkal való megküzdési képességét, sőt, a saját gyermekeivel való kapcsolatát is.

Ezért is érdemes tudatosnak lennünk gyermekeink okoseszköz-használatával kapcsolatban.

Felhasznált irodalom:

Pál Ferenc: Ami igazán számít – Hogyan bánjunk jól magunkkal és másokkal? Kulcslyuk Kiadó, 2019, pp. 193–211.

Koscsóné Kolkopf Judit és Kiss Heléna: „Digitális Honfoglalás” avagy 0–3 évesek a digitális világban – A 0–3 éves gyermekek otthoni okoseszköz-használata Józsefvárosban. In Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat, 8. évf., 2. szám, 2020, pp. 202–218.

World Health Organization (WHO): Guidelines on physical activity, sedentary behaviour and sleep for children under 5 years of age, 2019 https://www.who.int/publications/i/item/9789241550536

 

Képek forrása:

https://www.express.co.uk/comment/columnists/vanessa-feltz/555804/Vanessa-Feltz-on-babies-using-iPads-and-iPhones

https://i.dailymail.co.uk/i/pix/2016/06/24/01/359A680000000578-0-image-a-34_1466727122985.jpg

https://www.mother.ly/child/toddler-crying-what-to-say

https://intouchparenting.com/wp-content/uploads/2018/02/1A-Fotolia_99669527_M.jpg