Játékötletek járvány idején (Kofránné Rémi Annamária)

A blogbejegyzés apropója: már megint és még mindig bezárva a gyerekkel…

A mai 2-3 éves gyermekek és szüleik olyan különleges élethelyzetbe kerültek egy évvel ezelőtt, amely minden képzeletet felülmúlóan hosszan elhúzódóvá vált. A megszokott gyermeki fejlődés zegzugos mellékvágányokra siklott, a gyermekek felmerülő problémáira kényszerhelyzetekben kényszermegoldások születtek, a szülők eredeti gyermeknevelési és munkába visszatérési tervei, szándékai kaotikussá, megvalósíthatatlanná váltak. Ezek a családok a járvány elhúzódása, újabb hullámainak megjelenése miatt működésükben megtapasztalták először az átmenetinek gondolt krízis állapotát, amely észrevétlenül tért át a folyamatos és hosszan tartó krízis állapotába.

Mindez rányomja bélyegét a szülő-gyermek kapcsolat alakulására is: a szülők mára jórészt belefásultak a körülményekbe, elegük van a különböző fórumokról egymásnak homlokegyenest ellentmondó gyermeknevelési jótanácsokból, a hasznavehetetlen játékok özönének vásárlására csábító hirdetésekből vagy a minimalista, mindent a képzeletre bízó, puritán környezet létrehozására buzdításból.

Hogyan lehet ebből a fásultságból kitörni – szülőnek és gyereknek egyaránt? Természetesen játékkal – azaz szülő-gyermek együttesen eltöltött, minőségi játéktevékenységével. Mikor nemcsak a gyerek, hanem a szülő is bele tud feledkezni a játékba, hogy megéljék ennek minden pozitív hatását (amelyet legelső blogbejegyzésünkben részletesen körüljártunk). Ebben az írásunkban a szülőket néhány konkrét játékötlettel szeretnénk segíteni.

Elő a társasjátékkal!

Legelső javaslatunk: szerezzünk be néhány, ennek a korosztálynak (2-3 évesek) megfelelő társasjátékot. Ha jól választunk és sikerül megkedveltetni az adott játékot gyermekünkkel, rövid idő elteltével azt fogjuk észrevenni, hogy csemeténk mindennap szeretne ezzel játszani, mert annyi újabb és újabb lehetőséget, felfedeznivalót rejt magában, vagy egyszerűen csak jópofán-viccesen megunhatatlan a gyermek számára. Nem is baj, ha gyermekünk megszeret egy játékot, amivel azután nap mint nap játszik, hiszen az ismétléssel gyakorol, olyan készségeket szerez és mélyít el, amelyekre éppen szüksége van. Így nem kell folyamatosan játékokat vásárolni, ha kicsinyünk ráunt a játékaira, hiszen a jól megválasztott játékokból elegendő néhányat beszerezni – s miután az aktuális kedvencet megunja, elő lehet venni egy másikat.

Milyen szempontok alapján válasszunk társasjátékot?

  • egyszerű szabályokkal is eljátszható legyen (ha kell, tudjunk az ajánlott szabálytól eltérően úgy egyszerűsíteni, hogy attól a játék még élvezetes maradjon)
  • legyenek benne esztétikus, érdekes, „fogdosni való” figurák vagy strapabíró, színes, de letisztult kártyalapok – netán mindegyik egyszerre
  • kockadobós játék esetén a kocka mérete a hagyományos dobókockáénál kicsit nagyobb legyen – lehet ez színkocka, figurás kocka, sőt hagyományos, pöttyös dobókocka is
  • a társasjáték örömet nyújtó, ismétlést kívánó eljátszásához a játékban elvárt tudás- vagy készségszint a gyermek aktuális teljesítőképessége fölött legyen, de csak egy kicsivel
  • a játékidő ne nyúljon túlságosan hosszúra
  • ne legyen erőteljesen oktató jellegű
  • ne legyen kifejezetten kompetitív jellegű, hiszen ennek az életkornak a versengés nem sajátja, a játék végén elérhető jutalom a célja (tehát nem lehet a gyermek egyelőre „vesztes” – minden szereplő jó, ha elér valamit: ügyesebb és kevésbé ügyes, szerencsésebb és kevésbé szerencsés résztvevők vannak)

Milyen típusú társasjátékok tudják felcsigázni a 2-3 éves gyermekek érdeklődését?

  • amelyek során izgalmas és változatos tevékenységeket kell végrehajtaniuk, a hosszabb ideig egyhelyben létezés elviselésére, kitartásra, próba-szerencse tanulásra serkentve
  • amelyek világa (tartozékaik mint bábuk, kockák, kártyák, játéktábla) szép, esztétikus, fantáziát megmozgató
  • amelyek során a hétköznapitól eltérő módon, de mindig megbízhatóan tud kapcsolódni a szüleihez

Kivel szeret társasjátékot játszani a 2-3 éves gyermek?

Legelsősorban a szüleivel, nagyszüleivel, vagy egy nagyon közelálló rokon felnőttel. Tudnunk kell ugyanis, hogy ebben a korban, mikor épp elkezd ismerkedni a „komolyabb”, összetettebb szabályjátékokkal, a felnőtt értő segítsége biztonságot ad neki. Ha valamit a játék során nem sikerül (elsőre) végrehajtani, vagy ügyetlenkedik, esetleg nem pontosan érti, mit kell tennie, ezért nem jól cselekszik – senki nem neveti ki, sőt: a felnőtt útmutatásával, bíztatásával rossz szájíztől mentesen újra lehet próbálkozni.

Ha már kicsit biztosabban mozog a gyermek a szabályjátékok világában és megtanulta eltűrni a kisebb sikertelenségeket, akkor már bátrabban mer 1-2 kortárssal nekilátni játszani, hogy önmagát, tudását, ügyességét hozzájuk képest felmérje. A gyerekeknek azonban ebben az életkorban mindig szükségük van legalább egy felnőtt irányítására a játék során. Ő az, aki a vitás ügyekben dönt, ő az, aki a feltámadó indulatokat mederben tartja, ő az, aki a játékot örömteli tevékenységgé változtatja. Gyermekünk így tanulja meg a társas együttlét fontos alapelveit: a szabályok betartását, koncentrációja minőségi és mennyiségi növelését, a kivárás képességét, az egymásra figyelést, az együttműködést, az indulatok kezelését, az alá- és fölérendelt szerepek váltakozását, azok bármelyikének szituáció szerinti elfogadását, betartását, saját képességeinek szintjével való szembesülést, eleinte az ügyesebb-kevésbé ügyes, később pedig a győztes-vesztes szerepek társadalmilag elfogadott megélését.

Hogyan játsszunk a társasjátékokkal?

Alapvetően azt gondolnánk, hogy a hozzátartozó játékszabály jól eligazít minket és ez alapján majd zökkenőmentesen megy a játék. Fontos azonban tudni, hogy minden társasjátéknak magunk is alakíthatjuk a szabályát gyermekünk aktuális ügyessége, figyelmi szintje szerint. Egy játékot csak akkor fog élvezni a kicsinyünk, ha kellőképp érdekesnek, de egyben megoldhatónak is ígérkezik.

Minden új társasjátéknál először csak a játék lényegét, célját és a fő szabályokat magyarázzuk el gyermekünknek kezdés előtt. Így menet közben kiderül, kell-e és ha igen, hogyan változtatnunk kissé a szabályokon. Lényeges, hogy az adott partin belül a kialakított szabályokhoz tartsuk magunkat – de lehet abban megállapodni, hogy a következő partiban kicsit módosulnak a szabályok.

Milyen konkrét társasjátékot ajánlunk ezeknek a gyerekek

1. Első gyümölcsöskert

Ez lehet az egyik legelső, „igazi” társasjátéka csemeténknek, melyet az igényesen és megfelelő nagyságban elkészített fa játékelemek tesznek számukra játékra csábítóvá. A fenti képen látható a játék összes eleme: a négyféle gyümölcs a négy fő színt képviseli, melyet a dobókocka színeivel kell egyeztetni. A dobókockán még két ábra található: egy gyümölcskosár, amikor bármelyik fáról lehet gyümölcsöt szedni és egy holló, mikor a holló sétál előre egyet az ösvényen.

A játék célja, hogy a résztvevők az összes gyümölcsöt egy csapatként próbálják meg a fákról a közös kosárba gyűjteni, mielőtt a holló berepülne a kertbe, azaz elérne az ösvény végére. Ha sikerül, mindenki nyert, együtt örülhetünk! Ha a mohó holló előbb ért a kertbe, mint hogy az összes gyümölcsöt begyűjthették volna a játékosok, akkor újra össze kell fogni, bátorítani egymást, hogy legközelebb a hollónak esélye sem lesz bármelyik gyümölcsöt megkaparintania.

Ha kicsinyünk nagyon belejött már a játékba, és van kedvünk egy csöpp kreatívkodásra, akkor készíthetünk házilag kiegészítőt a társasjátékhoz. Ehhez szükségünk lesz még egy dobókockára és a résztvevők számának megfelelő kis kosárkára – ezentúl mindenki saját kosárkába gyűjti a gyümölcsöket. A játék így már versengővé változik: legszerencsésebb csak egyvalaki lesz: ha mielőtt a holló beszáll a kertbe, lekerülnek a gyümölcsök a fáról, akkor a játékot az nyeri, akinek a kosárkájában több gyümölcs lesz. A többiek kicsit kevésbé voltak szerencsések, de senki nem veszít, hiszen mindenki tudott a kosarába gyümölcsöt szedni! Ha a holló megelőzi a társaságot, akkor ismét ő nyer – sarkallhatja a játékosokat az ismétlésre. Vásárolhatunk az átlagos méretű számpöttyös dobókockánál nagyobb méretűt (vagy hajtogathatunk magunk is kartonból): ezen hagyjuk meg 1-3-ig a számpöttyöket, a többi oldalra pedig celluxszal erősítsünk három különböző képet. Az egyik a gyümölcskosár legyen, a másik a holló, de a feje forduljon hátra, a harmadik pedig egy oda-vissza nyilacska. Dobjunk egyszerre (vagy közvetlen egymás után) a két kockával: ha az eredeti kockán a színeket vagy a gyümölcskosarat látjuk, akkor a pótkockán a számpöttyöknek megfelelő mennyiségű gyümölcsöt tegyünk a kosarunkba. Ha a pótkocka az oda-vissza nyilat mutatja, akkor a jobb oldalon mellettünk lévő (vagy egy általunk választott) játékostársunkkal kicseréljük a kosarunkat. Ha bármelyik kocka hollót mutat, csak a holló lép – a pótkockán lévő holló esetében egyet vissza! Ha mindkét kockán éppen a holló van, akkor a játékos választhat, hogy előre- vagy hátralépjen vele.

2. Egy kis cselekvés – LITTLE ACTION

Ez a társasjáték rövid időn belül nagy kedvenccé válhat, hiszen, ahogy a címében rejlik, a játék során a gyermeknek mindig cselekednie kell valami izgalmasat a húzott kártya ábráinak megfelelően. A 20 kártya hatféle kihívást tartalmaz, amelyek teljesítése esetén a játékos egy aranymedált kap. Az győz, akinél a kártyalapok elfogyasztása után a legtöbb medál gyűlt össze.

Egy-egy kihívással háromszor lehet próbálkozni, ha harmadszorra sem sikerül, akkor jön a következő játékos. Itt lehet kezdetben úgy módosítani a szabályt, hogy a gyermek addig próbálkozik, amíg nem sikerül teljesíteni az adott kihívást. A játékszabály 30 másodpercekben méri az egyes kihívásoknál az időt, de ehelyett például a piramis esetében a szülő énekelhet, a gyermek közben tapssal kíséri – és elég addig megállni a piramisban az állatkáknak egymás tetején, míg egy versszak véget ér.

3. Little cooperation

Ez a játék egzotikus világával és esztétikus játéktartozékaival fogja megragadni gyermekünk figyelmét. Itt fontos lesz a társakkal való együttműködés: csak akkor tudnak győzni, ha minden állatkát sikerül a jégkunyhóba eljuttatni, mielőtt összeomlana a jéghíd.

Ezt a játékot dobókocka vezérli, melyen a játék részét képező tárgyak ábrái láthatók: jéghíd, jégkunyhó, jégkocka. Híd esetén bármely állatkát rá lehet helyezni a hídra, jégkunyhó esetén a hídon várakozó állatkák bármelyikét be lehet tenni a kunyhóba. A dobókocka veszélyes oldala a jégkocka: ekkor a híd pillérei elkezdenek olvadozni, azaz a hidat tartó hat pillér közül egyet az adott játékosnak el kell távolítania. A legnagyobb ügyességet és logikus gondolkodást az igényli, hogy a játékos melyik pillért húzza ki, hogy a híd még ne omoljon össze.

4. Boribon hogy vagy?

Legutoljára egy olyan játékot ajánlok, amelynek során a gyermek megtanulja minél jobban kifejezni érzéseit, gondolatait, a vele történteket, olyan dolgokat, amelyek számára szokatlan, nyugtalanító érzelmeket keltenek benne. Ez a játék sokat segít a szülőnek abban, hogy meglássa, érzékelje, csemetéje olykor különös viselkedésének mi állhat a hátterében, így könnyebben megérti és orvosolni tudja a problémát. Nagymértékben fejleszti az érzelmi intelligenciát.

Ebben a dobozban 3 különböző játék rejtőzik, ráadásul az elsőnek is kétféle változata játszható. A szülőnek érdemes az egész játékcsomagot jó előre áttanulmányozni, hogy melyik játékkal kezdjenek. Ajánlom, hogy legelőször a kicsi Boribon-kártyákkal ismertessék meg gyermeküket: ezen a macik különféle érzelmeiket jelenítik meg az arcukkal és testtartásukkal, de segítségképpen a szülőnek egy-egy rövid szóban is leírják a kép alatt. Eleinte lehet tükör segítségével utánozni, mit csinál Boribon – a szülő közben megnevezi az adott érzelmet. Ha ez már jól sikerül, lehet próbálkozni azzal, hogy párban játszik szülő-gyerek: aki húzta a kártyát, megpróbálja azt utánozni, úgy, hogy a másik ne lássa a kártyát és ki kell találnia az adott érzelmet. Természetesen, mikor a gyermek mutatja saját arcán-testén, mit lát Boribonnál, a szülő, akár kitalálta, akár nem, a végén megnézi a képet és együtt megbeszélik.

A következő lépcsőfok a memóriajáték ezekkel a kártyácskákkal – lehet ezt kevesebbel indítani, nem kell egyszerre az összeset kitenni.

Miután a gyermek megismeri és biztonságosan eligazodik az érzelmek között, rá lehet térni a 2., majd a legfontosabb, a 3. játékra, melynek címe: Mi történt ma veled?

Ennek a játéknak a segítségével békésebbek lesznek a szülő-gyermek együttlétek, elkerülhetőek lesznek a gyermek meg nem értéséből fakadó félreértések okozta stresszes helyzetek.

https://www.pagony.hu/resources/temp/Documents/RuleBook/9/documents/boribon_hogy_vagy_jatekszabaly.pdf

Jó szórakozást kívánunk a közös játékhoz!