Anka

Amikor arra gondolok, hogy egyetlen szóval jellemezni tudnám a Játszóházat, mindig az jut eszembe, hogy CSODA! Azonban ez az egy szó csak nekem és a hozzánk közel állók számára mutatja meg mindazt, amit valóban jelent a Játszóház. Az élet nagy ajándékának fogom fel azt, hogy nem kellett utakat keresnünk a bajban, hanem egyből itt találtuk meg a helyünket. Az első találkozás után tudtuk, hogy bízunk Erzsébetben, bízunk a módszerben. A kislányunkkal 7 hónapos korában kezdtük a tornát. Talán kicsit későn jutottunk el ide, ez sok mindennel összefügg, de már nem is lényeges. Az orvosi vizsgálatok után el voltunk keseredve, mondtak rosszat és rosszabbat, de végül „csak” laza izomzat lett belőle.

Anka szülei